Mikor szívemben látlak,
Szeretem az álmok édes mámorát,
Mikor szívemben tudlak,
Feledem a világ bánatát.

Mikor alkonyodik,
Vért könnyeznek égi angyalok,
Rám hullanak a bánat cseppjei,
Mert egymagam vagyok...

Mikor a csillagokból ég belém
Szemed fénye, s várlak,
Egy hulló fénycsóvától
Téged kívánlak.

Mikor az utcára lépek,
Ott vagy a kék égben,
A csendben, a szélben,
Minden nevetésben.

Ott vagy minden lépésemben,
A tűz lángjában, a harmatcseppben,
Szívemben élsz a
Végtelen végtelenben.

Mikor kezed a kezemhez ért,
Éreztem, megtaláltalak,
Téged, ki mindenütt követtél,
Mégsem láttalak.

Mikor a világok megszűnnek,
Nem létezik Te és Én,
Te akkor is uralkodsz majd
Szívem élő szellemén..