| Gondolatok : Mikor Ő a szemét nyitja fák felett és Hold alatt... |
Mikor Ő a szemét nyitja fák felett és Hold alatt...
"Fekete bársonyként borul reám az éj. Az alkonyi nap kihunyt, elbúcsúzott a fény. A sötétség köntöse aláhull a fákra, ásító csend ülepszik a szendergő tájra." Csend rezdül a néma bokron,
Száll az éj a fák felett;
Mély mosollyal int a csillag
S rejtve él a képzelet.
Képzeletem halk határa
Neved súgja szüntelen,
Dalba kezd a meleg szellő
S fény siklik a fellegen.
Minden, mi van, rólad üzen:
Mélykék ég, s Hold sugara,
S mind azt nézi, hogy virrad fel
Szépségednek hajnala.
/Zannon Akkara/
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
