Egy gondolatot hoztál
és letetted nekem.
Ajkad néma volt,
csak a szemed beszélt velem:

"A semmiből születve
emlékem kertjében állt,
szerelmem földjében neveltem
itt van, legyen tiéd hát.

Reményem könnyével öntöztem
őriztem sok-sok éven át,
most ültesd el te a kertedben
és óvd mert tünékeny virág.

Hajnalban nyiss neki ablakot,
szíved mindig nagyra tárd,
becézd és ígérd a holnapot
de fényének útját el ne álld!

Kérlek, hogy ne szakítsd le soha
törékeny vágyának szirmait,
mert visszatér újra a semmibe
ha letéped ki nem nyílt titkait."