Álomvilág

"látod, velem jött a hold, elkísért hozzádutamon, este volt, beszédnek reggel, ajkadon a szót, figyelve követtem. lángot szórt elől, majd halkan előbújt a lélek, mint megkísértett, palástolt gyengeséget adott kezembe, s a kar melegében, levetkőzött meztelenre… csendes csókod végtelenje időzött el testemen,"
Lassan álomra hajtom mára fejem
Kívánom ezt szerelemmel tegyem
Mikor lecsukom álmosan szemem
A hétköznapok gondját elengedem
Megérkezem a legédesebb világba
A szívemet, ott hagyhatom kitárva
Álomvilágom éjjel gyengéden átölel
S minden hívó szavára szívem felel
Megnyílik minden elfojtott gondolat
Amit ébrenlétem gyengéden fojtogat
Szabadon szárnnyal vígan, nesztelen
Nem kárhozok el bármilyen tettemen
Oda álmodom édesen azt a személyt
Kit a szívem magamnak titkon remélt
Együtt lehetünk, nincs senki ellenünk
A szabad vágyainkkal bármit tehetünk
Amit most még, nem enged meg az élet
Az mind álmaimban szenvedéllyel éltet
Olyan csodás meghitt pár óra boldogság
Nincsen közöttünk erkölcsi előírt rabság
Olyan mámorító, ahogy körül vesz az álom
A reggelt most igazából csöppet se vágyom
Maradj velem varázslat, elmém szenvedélye
Ne engedj vissza, ne kárhoztassál ébredésre
Olyan jó tudni, hogy álmomban veled leszek
Egy ígéretet értünk, minden éjjel megteszek
Átkarolva, ölelve súgom Kedvesem a füledbe
Szívem, a való világban is ugyanígy szeretne!
|