Az éj csöndje körbefonja tested,
A szép szavakat már régen nem kerested,
S most olyan nagyon vágyod dallamát,
Hogy csak egy kicsit hatoljon szíveden át.

Már útra kélsz, s ha álmos, fáradt vagy,
Gondolatodban az érzés el még sem hagy,
Mert szívedben az önzetlen féltés jár,
És tudod, hogy hosszú utad végén ki az, ki vár.