Mosolyt, éneket, táncot járjon a lélek!
A születésünk vígságba öltöztetett.
Boldogságérzéssel áldott meg a nagy ég,
hát ne hagyd elrabolni, amíg élsz! Ne félj!

Az élet feljogosít a boldogságra!
Ne gondolj soha búra, szomorúságra!
Ne számold a percet, a napot, a felhőt,
csakhogy ragyognak a csillagok, a jelzők!

A ragyogás írja az örök ringatást.
Ringasd a napot, az éjt! A vágyott világ
utolér… Míg szeretni bír a szív, szeress,
ölelj, szíved a legszebb örök fegyvered!

Öleld át az ismert és az ismeretlent,
hogy magába zárja a lelketek teste,
s járd el velük az élet-parádé táncát,
táncolj, míg élsz, álmodd a csillagok álmát!

A mindenség és tested porcikái egy,
egy érzésként vágynak boldog ölelésre,
a beteljesülés tengerén öleld át
csillagod és álmodd a csillagok álmát!