Monoton lüktető vérem,
pezsdül a szélben.
Ujja köré csavar
a harmatos réten.
Két karom fáradt,
mint élettelen faágat
húzom magam után.
… egy tücsök néz rám bután.

Látom arcodat,
mint sápadt halvány Holdat.
Megfáradt szemeid
sötét kráterekbe omolnak.
Mozdulatlanul az Éggel
egybe mosódnak.

Látom arcodat,
mi az Éjben fényesen ragyog,
s én a szívembe engedek
egy Hullócsillagot,
mert Te vagy az tudom,
hisz azon a hajnalon
Csillaggá lettél,
mint élő fájdalom,
egy csöpp harmaton…