Szeretnék én lenni a napsugár,
mely benéz ablakodon,
s, ha gondterheltnek lát,
végígsimít homlokodon.

Szeretném, ha én lennék a kismadár,
mely neked csipog minden reggelen,
vidáman csiripel, dícsérve a napot,
kicsi, és kedvesen szemtelen.

Bárcsak lehetnék én a cikázó szél,
mely pajkos játékkal borzolja hajad,
ajkadra puhán csókot lehel,
suttog egy szót, és kacagva elszalad.

De ha nem is lehetek mindig veled,
gondolj rám, utad bárhová is vezet!
Ha napsugár érinti forró homlokod,
érezd, hogy én rád gondolok!.

Ha kilépsz az utcára, s madárnótát hallasz,
hidd el, dalában csodákat hallhatsz!
S mikor a szél meglegyinti arcodat,
figyeld a benne felsejlő hangokat,
- tán épp akkor súgom a szeleknek,
titkon, és halkan, hogy: szeretlek!