nem hiszem...
órák hosszat
szavaim közt forgok
rá kell már
szánjam
magam egyszer
külön polcra tegyem
a szépet
a legszebbet
de...
ahhoz idő kéne
akkor sem
találnám meg talán
azt az egyet
azt a keresettet
melyik rád illene

részem veszed
pedig csak
szavaid jönnek
pajkos szelek hátán
s én adom mindenem
nem hagylak már
soha többé árván

üzenjetek
menjetek el hozzá
mélyről jött sóhajok
mondjátok el
érzem hogy fáj
hogy éget
hogy gyötör
de szerelmétől
nagyon
boldog vagyok

világod
benne van a nagyban
melyet csak
sötét fed
a sokmilliárd
égő csillag mellett
engem mégis
áradó fényként
ölel át forrón
különös szerelmed