Egyszer megnézzük,
ott van-e még a szigeten
a fehér törzsű óriás,
évszázados mesefa, annak
hatalmas, vízszintbe hajló,
ölnyi vastag ága...

Egyszer megnézzük,
ott van-e még égő szívbe
írott két név s vajon
sugároznak-e oly fénylőn
szeretve és féltve, az idő,
viharok dacára...

Egyszer megnézzük,
s ha megkopott az írás ott,
azt újra megerősítjük,
csendben szívünkbe írjuk,
hogy te és én... e percet
nem vártuk hiába.