Magammal cipelem a szívedet

"Egyszer magadba zártál pont azért, amilyen vagyok, néha gyűlöltél, néha szerettél, de bennem mindig kitartóan hittél. sosem engedtél távol magadtól, hisz a tiéd vagyok, én megköszönöm hogy benned lángolhatok, hogy jóvá tettél, s szerető emberré."
Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
cipelem) soha tőle meg nem válok (ahova csak
megyek te jössz velem; bármit teszek
azt teszed te is, kedvesem)
és nem ismerem a félelmet
a sorsomban (te vagy az én sorsom) nem vágyom
szebb világot (te vagy az én igaz világom)
te vagy az kit a hold már réges rég mellém kijelölt
kit a nap egyszer majd megénekel
íme a titok mit meg nem osztok senkivel
(a gyökér gyökere az ég a fa felett hol
nyüzsög az élet; és magasabbra nyújtózik mint
hova a lélek vágyni tud és az élet képzelete el nem ér)
csoda mely csillagokat vezet a végtelen tejúton
magammal cipelem a szívedet (az én szívemben cipelem)
|