Nem tudom mi fáj

"Csendben hullatja könnyeit a hajnal Öröme elcsitul a felkelő nappal Utánad vágyódik, egyre csak kísérne Távolodó lépteid nincsenek ínyére Bámulja a neked örvendező napot Ki sugárhintójával tovautaztatott Messzire repít, veled együtt ragyog Türelmesen szemlélem, az éjszaka vagyok. "
Nem tudom mi fáj, de én is érzem,
Ha szíved vérzik, én is vérzem,
Remélem, nem vérzünk majd talán,
Ketten, egy új élet, új tavaszán…
Nem tudom mi fáj, de veszélyt érzek,
A fájdalom, engem is megigézett,
Szeretnélek újra, boldogan látni,
Én melletted leszek, történjen bármi…
Szembeszegülhet velünk minden rossz,
S gyötörhet álmunkban a gonosz,
Én kiállom a próbákat érted, veled,
Csak tudjam, mi nyomja szíved…
* * *
Ölelj magadhoz, hogy
ne féljek; ne kétségek
szilánkjain gyötrődve
lépjek.
Erős karod védjen,
szíved ritmusára
lüktessen a vérem.
S becéz a fény, vagy
ringat éj sötétje;
érted vagyok - s te értem,
végtelen ölelésben.
|