Karodban elpihen nyugtalan lelkem,
óvó bástyaként véd
a rideg szőtte világtól.

A vágy susogó hangja lebben,
rohan feléd
sötét szemű éjszakából.

Kérő szempárom tükrében
érzéseim csokrát látod.
A vonzalom csillogó fénye,
villanó boldogságként
járt ott.

Sóhajod lágyan cirógat
belopódzik az éj ajtaján.
Finoman megrezzenti
álmoktól fénylő,
nyújtózó pillám.

Karodban megnyugszom kedvesem,
féltőn átölel,
örömkönnyekkel gyöngyözöm,
melyet előcsalt a szerelem.