Mosolyog szívemben a nyár,
mert veled lesz éjjel a száj.
Mert hozzád visz újra a vonat,
mert minden óra úgy szalad.

Kéjesen nyújtózkodik bennem a vágy
részegen botorkál, oly bódultan jár.
Merészen mosolyog, lángol a teste.
Uralkodik rajtam oly erős a beste.

Kacéran fordul felém az este,
Tombol a tűz, ez lesz a veszte.
Lángoló ruhája tűztánc a szélben,
szikrákat szór szét a hűvös éjben.

Mégis fordul, táncol és éget.
Nem csitul vágya, nem múlik éltet.
Minden lobbanása, megtalál látom.
Szemed tükrében feléled álmom.

A fények az égen ha égnek.
Mutatják merre kell lépned.
S ha félnél az újtól, az úttól.
Gondold át jól mit várnál.

Hát indulj és ne is nézz hátra.
Ne kételkedj többé a mába.
Kinyílt egy ajtó, hát lépjél,
vár rád a vágyak világa.

Én láttam a csodát, a szépet.
Félelmekkel teli az élet.
De ott jártam én hol minden éj édes
Nincs már mért félj, hát gyere el Édes.