Távolság hiszem, erősíti a szerelmet
Hiányra, vágyódó gondolatok felelnek
Ha, ez nem így lenne, akkor kell feledni
S kimondva a múltat tova kell engedni

Akár a falevelet, ahogy szellő tovább repíti
Ahogy, a patak a kicsi gallyat magával viszi
Úgy, mint egy elfeledett, ki nem mondott szó
Mint, tavasszal, az elolvadó, nyoma sincs hó

De, ha felerősödik, a vágy, a vágyódó hiány
Akkor, tudd a szívedben, ott mozog a talány
Melynek egyetlen célja immár kettesben lenni
Azzal, kinek a hiányát szíved nem tudja feledni

S, ha a nappal elképzelt hiányzó remények égnek
Akkor tudd, az éjszaka álmai is, mind érted élnek
Azért, hogy enyhítsék a hiány, oly fájó gondolatát
A megérinthetetlen érintések, szüntelen hiányát

Hunyd le szemed, s képzeld el a tekintetét előtted
Csak élvezd, ahogy felragyog, s lassacskán átéled
Amint, az ajkad összeforr a legforróbb csókjával
S már érzed érintését, felkorbácsolt vonzalmával

Engedd, hogy a világ megszűnjön akkor s ott neked
S a hiányát, lehunyt szemeiddel pillanatokra feledd
Ugye, hogy érezni testeden a simogató cirógatását
Bizsergetőn bőrödön végigfutó, vágykeltő varázsát

Ha, most kinyitod szemed, a hiány még erősebb lehet
De, csak gondolj arra, nemsokára újra ott lesz Veled
S ölelő karjaival, magához húzva, megsúgja, Szeret!