Őrködött a Hold az éjjel

"...lassan növekvő indaként fonódok fátyol-lelked köré tán egyszer majd átérek a falán a repedések mögé oda hol a varas múlt árnyait fedi az emlék-penész mert megtorpanásaidban érzem hogy titkon te is remélsz..."
Őrködött a Hold az éjjel
Csillag hullott szerteszéjjel
Gondolatom szárnyalt messze
Boldogságom ugyan lesz-e
Ezüst golyó gurult egyre
Síkságon, majd fel a hegyre
Ablakon át útját néztem
Csókjaidat felidéztem
Tótükrében fénylett a Hold
Szél fújt, náddal együtt dalolt
Éji csendben csodás hangok
Bennem szóltak a harangok
Éjkirálynő vitte kézben
Gyönyörködött az egészben
Elvakított ragyogása
Szemed bogár csillogása
Felettünk a Hold őrködött
Messze űzött felhőt, ködöt
Míg te hozzám visszatértél
Pedig semmit nem ígértél
|