|
Hozzád jöttem
"Mint enyhe fuvallat, szavad szólít és tekinteted képes kőszívet porrá becézni, kezed nyomán a szürke is fényes… Rossz kedvem elfújja a szél, és felragyog lelkemben a mécses. Légy áldott, amiért ilyen szépen tudsz szeretni, kedves." Hozzád jöttem, mikor
álmos kapualjak még
csak ásítva köszöntek,
és csupasz faágak unottan
zörögve a széllel pöröltek.
Csak Neked hoztam a
tavasztól illatmámorral
ringó virágkelyheket, nyártól
a zöldet, s az Ősz varázsos
színeivel az öröklét
nektárja csepeghet. Ha
tested remegne - láza
leszek kopár-fagyos teleknek;
csak láthassam, amint
szemeid íriszéből a szikrák
rám nevetnek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
