Egymagam írom e sorokat
Magamban szövök álmokat
Vágyam, hogy velem lehess
Egymásnak súgjuk, -szeress-

Hiányzol kincsem, belehalok
Annyira magányosan vagyok
Vajon szíved érzi-e szívemet
Szívemből küldött szerelmet

Várok rád, bár nem jöhetsz el
De tudd, szívem féltőn átölel
A tér s idő mi elválaszt minket
Tőlem, Téged édes kincsemet

Két szív egyet akar, de mégis
Az élet szenvedés, érzem én is
Nem lehetsz Velem, belehalok
A lehetetlen, mit Tőled akarok

Egy érintést, egy lopott csókot
Hogy adhassak milliónyi bókot
A legédesebb ajkadat vágyom
Ölelésed lett legforróbb álmom

Nem lehetek Veled, kínzó e vágy
Csak egy csók, add kérlek a szád
Nem nyílik egy virág se szebben
Mint ajkad, melynek rabja lettem

Szerelemes az éjszaka várok rád
Ha kell, hónapokon, s éveken át
Belenéztem én csillogó szemedbe
Onnantól lettem általad szeretve

Nem lehetsz Velem… szenvedem
Őrült álmaimat, éberen kergetem
Elválaszt pár kilométer, de nekem
Ez egy fél világ, fájón szenvedem

Édes a fájdalom, mégis belehalok
Hisz, édesen hozzád bújni akarok
Csak együtt lennénk, e csendben
E szédítő, gyönyörű szerelemben

Nem kell, hogy szólj, szíved dalol
Minden dobbanása testembe hatol
Áramlik a testemben, édes e méreg
Súgom mit érezek, szeretlek Téged!