Nem akarok mást, csak…
Mosolyodba bújni egy fáradt reggelen,
szempillád lenni, ahogy megrebben.
Könnycseppként gördülni arcodon,
míg kezed szétdörzsöl, összenyom.
Tejsavként izmaid marni,
jóérzésként beléd bújni.

Nem leszek más, csak…
Kezedbe simuló kilincs,
homlokodba hulló tincs,
puha párnád, mire fejed hajtod,
álmodban dallam,- ugye hallod-.
Arcodon a napsugár játékos tánca,
vagy csak ruhád rakoncátlan ránca.

Nem tudlak megváltani, de…
Ha kell, kiforgatom sarkából a világot,
neked gyűjtök össze minden virágot.
Gerle lelked öleli nyitott tenyerem,
testedből van mindennapi kenyerem.
Hát leszek veled mindig, ami lehetek,
… mondjuk egy apró ránca szemednek…

… mert szeretlek!