Távol az én vérem...
Távoli messzeségbe.
Sebesvonat vitte,
nappalból az éjbe.

Belesajdult szívem,
angyal csókjától sírt.
Bánatdalt énekelt,
s szaggatott ahogy bírt.

Ne vidd vonat messze,
világnak végire.
Érezzem kis lényét,
halljam, hogy ver a szíve.

S ha sírástól görbül
kis szájának bugyra,
vezesd őt rá mindig
kitaposott útra...

/Fehér Klára/