Hogyha hó fúj fenn a hegyen,
S jégkristály nő kék ereszen,
Hogyha szépen csillog a tó,
És csillag formát ölthet a hó,
Akkor kiált minden gyermek:
Száll az angyal, hozzád siet!

Hogyha díszt ölt a kisváros,
És selymet húz, mi ősszel sáros,
Hogyha mosolyt csal arcodra
Egy kis kéz gyúrta hógolyócska,
Akkor int majd minden ember:
Ott a tündér! Ne engedd el!

Hogyha szobád édes homály,
S ünnepi fény násztánca vár,
Hogyha finom illat jár át,
Fenyő, kalács, család vár rád,
Akkor nevetsz reám lágyan:
Érzem, itt vagy! Újra nálam.

És ha akkor két szép szemed
Lel bennem egy szép emléket,
Szívedbe egy érzés toppan,
Elringatlak karjaimban.
Halkan súgom, csakis Neked:
angyalod megérkezett.

/Adelheidis/