Ne hidd szemem hideg fényét,
szavam se hidd, ha küldelek,
érted vagyok néma, hangtalan,
mert magad ellen is téged védelek.
Csak egy pillanatra fáradt meg
bennem a szerelem, ilyenkor
hévvel gyilkol, őrzője megpihen,
egyedül küzdök - magam ellen,
magam vagyok védtelen.
Marcangolva fáj, ha emléked
titkos odúkból rám kiált, míg
ajkam, csóktalanul szomjazza
régi csókok mézédes illatát.
Tűnt mosolyod szór hajnalok
bársonyára csillagporból permetet,
veled ébred a szem, a száj, de éjjel,
párnám őrzi titoktartón a nevedet.
Ne hidd szemem hideg fényét,
szavam se hidd, ha küldelek,
ma is tűzként lobogsz bennem,
csak rideg páncél mögé rejtelek.

/carie/