Kacagva lobog, rőt színével
bámulatba ejt, szédült szikrákat
éget a bőrömbe sistergő emlékül
arra, hogy nem felejt. Dal csobog,
táncolnak a fények, mellettem kócol
a szél eget ostromló jegenyéket.
Hajdanvolt, elmúlt? - Mézéből
cseppnyi maradt? - parazsát őrzi
egy régi tűznek Szent Iván éjen
olthatatlanul, szívemben most is
ott ég a pillanat. Szelíd csillagokkal
lángol versenyt a szerelem - apró
szikra volt a Nap és az Éj peremén -
örök heget hagyva láthatatlanul, hol
tűzcsók olvadt mindkettőnk tenyerén.

/carie/