Az én szemeim |
|
|
"A mosoly melyet küldesz, visszatér hozzád..."
|
Reményt keltő, |
|
|
"Forró ajkad érzéki csókja Ez mi lángoló szomjamat oltja Öleld át ezt a fáradt testet Lehelj belé tiszta lelket Hogy érezd fontos vagy nekem Soha el nem engedem Csodálatos felejthetetlen képed Melyet örökre szívembe véstem…"
|
Van egy titkom… |
|
|
"Szomjasan nyúlnak ajkaim a szádhoz, az édes mézhez, majd szó nélkűl a szívek dobognak."
|
Életemnek ez a szakasza |
|
|
"Az ember nem olyan mint a képen az arca, mert a szíve és lelke , nem lehet rajta."
|
Mert néha… |
|
|
"Nehézkes, szórakozott, gyermekes, boldog, lusta - s egy kissé rád támaszkodik. Mennyi bűbáj van a gyöngeségében! S a te erődben mennyi szerelem. Erősnek lenni, hogy szerethessünk. Még erősebbnek, hogy jobban szerethessünk."
|
Teérted lennék ... |
|
|
"A szerelem olyan, mint a hegedű. A zene néha leáll, de a húrok örökre megmaradnak."
|
Harmatcseppek |
|
|
"Szívből szeretni, híven! Nincs szebb, égni e tűzben! És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen! Szívből szeretni mámor, elvész közel s a távol! És érezd, a szíved lángol, eltűnt a múlt a mából!"
|
Amit adtál nékem |
|
|
"Csókjaink közt mesélt a mosoly, Mint szívedben, úgy bennem is él. Örökül némítja ajkaink cseppjeit, Egy édes valóságot, mely bennünk zenél."
|
Hozzád jöttem |
|
|
"Mint enyhe fuvallat, szavad szólít és tekinteted képes kőszívet porrá becézni, kezed nyomán a szürke is fényes… Rossz kedvem elfújja a szél, és felragyog lelkemben a mécses. Légy áldott, amiért ilyen szépen tudsz szeretni, kedves."
|
Hogyan ismerjük fel ... |
|
|
"A léleknek is van tükre, miként az arcnak. Ha a tükörből mosolygó arc tekint vissza ránk, lelkünk tele van szeretettel. Aki szeretni képes, arcán viseli az érzés kifejezését; engedi, hogy mások is lássák, és részesüljenek belőle."
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
