Mosolyog szívemben ... |
|
|
"Csak illatod rabja vagyok, szemeid szolgája. Kezeid szeretője, ajkad rózsája. Csak leheleted finom pihéje, orrod tiszta levegője vagyok. Senkid vagyok, de éltetem napod."
|
Karodban elpihen ... |
|
|
"Tova tünnek a szép szavak, felreppennek, messze szállnak, köddé válnak a múló időben… Mit álmodtál magadnak, szép álomlány, íme porszemként rebben a szélben, könnyű csillan pilládon az éjjben, Felébreszt majd az álom, hajnali fény fut a tájon, láthatod új értelmét a létnek, s veled ébred Ő, a gondolat könnyű szárnyán, öröklétben."
|
Nem tudom mi fáj |
|
|
"Csendben hullatja könnyeit a hajnal Öröme elcsitul a felkelő nappal Utánad vágyódik, egyre csak kísérne Távolodó lépteid nincsenek ínyére Bámulja a neked örvendező napot Ki sugárhintójával tovautaztatott Messzire repít, veled együtt ragyog Türelmesen szemlélem, az éjszaka vagyok. "
|
Minden percben Veled élek |
|
|
"Napsugár lettem, fényem szerteszórom. Ha mosolyogsz rám, mindig meghatódom. Leszek a szél, mi lassan óvón ölbe zár. Én leszek a lelkedben röppenő madár. Hát így mondom el, mi az mit érzek, hogy kigyúltak szívemben, tőled a fények. Kicsiny csacska csókok, számról szádra szállnak. Remélem holnap is, itt majd, megtalállak. Legyen hát e pár sor, óda szívemtől szívedig. Légy hű társam, ezt kívánom, hosszú forró évekig!"
|
Magammal cipelem a szívedet |
|
|
"Egyszer magadba zártál pont azért, amilyen vagyok, néha gyűlöltél, néha szerettél, de bennem mindig kitartóan hittél. sosem engedtél távol magadtól, hisz a tiéd vagyok, én megköszönöm hogy benned lángolhatok, hogy jóvá tettél, s szerető emberré."
|
Egyszer... |
|
|
"Tiéd a csók, mely itt ég a számon. Mint levegőt szüntelen úgy kívánom. Tiéd a szó, mit súgok csendesen, oly édes érzés mondanom: Kedvesem!"
|
Csak néhány szóban... |
|
|
"Egész életemben szerettelek, S talán már előtte is… Nem tudom, ez a hosszú út Veled mily messze visz, De én rendületlenül érzem, Mit szemedben is látok, Hogy szeretni, szeretni, szeretni vágyok."
|
Vers Neked |
|
|
"Kezedet fogom, s nézem arcodat, Ilyenkor elfeledem minden bajomat! Szép mosolyodtól boldog a szívem, A boldogság vagy nekem, s minden kincsem! Álmodok Veled, Boldog, életem csak melletted lehet! Ragyogjon fényesen közös csillagunk, Azt kívánom, mi ketten örökre együtt maradjunk!"
|
Beszélgessünk... |
|
|
"gyöngyöznek bensőmben a szavak ám a húson túl most napfogyatkozás potyázik játszik az érzelem komolyan, felnőtt fej nélkül s csak azt tudom, hogy vörös minden pillanat mialatt idegondollak magam mellé az ágyra három nap hátra, és ott vagyok a szobánkban kétmarokra fogjuk, és lecsupaszítjuk a világot csak a szív marad dobbanásnyi otthonul és a csókjaink, melyekben hazavágyunk"
|
Szeretnék én lenni a napsugár |
|
|
"Megtanultam, hogy semminek a végső értelmét nem ismerheti meg az ember, s a szépség oly titokzatos, mint maga az élet. Megtanultam azt is, hogy a szépség fonalai mindenütt összefonódnak az élet fonalaival, s tudtam, hogy magam is parányi részecskéje csak annak a kibogozhatatlan szövevénynek, melyet napsugárból, csillagporból és csodából szőttek."
|
|