Álmodtam veled... |
|
|
˝… Éreztem érintésed, hallgattam hangod szerelmes dallamát…˝
|
Vers melyben magát a vízhez, szerelmét a földhöz hasonlítá |
|
|
"Míg, nem láttalak, nem fájt, hogy egyedül vagyok, Úgy tettem, mint ki még nem látta a ragyogó napot. Csukott szemmel jártam egy ragyogó világban, Melyet akkor vettem észre, mikor rád találtam."
|
Vágy |
|
|
"Szemedben, mint néma árnyék, Mindig veled vagyok, S este mikor aludni készülsz, Álmot hozó hosszú forró csókot adok."
/U/
|
Mindenhol |
|
|
" Angyal hint álomport a szemembe, Takaróul édes csókjait teríti vacogó szivemre. Szentiván éji álmom... Melyből felébredni csak melletted vágyom."
/U/
|
Álomének |
|
|
"Ha áthatotta tested minden áramát, tisztítótüzével lelked mélyét járta át, az Ég a Földet érinti meg általad, míg hűs lehelete rajtad áthalad."
|
Mikor Ő a szemét nyitja fák felett és Hold alatt... |
|
|
"Fekete bársonyként borul reám az éj. Az alkonyi nap kihunyt, elbúcsúzott a fény. A sötétség köntöse aláhull a fákra, ásító csend ülepszik a szendergő tájra."
|
Gyöngy |
|
|
"A harmónia, hang, amely a végtelenbe árad, szellő fodrozta víz felszínén terjedő mintázat, tűzszikrák hunyorgása a vulkáni parázsban, gyémánt fények villanása a nap sugarában."
|
Csillagvers |
|
|
"Selymes, üdezöld fű csiklandozza nyakad, szénaillatú szél lágyan simogatja hajad, árnyat adó fák lombja sustorog füledbe, ágak rezdülnek, virágesőt szórva öledbe."
|
Utadon |
|
|
"Szerelmes bókjaimtól a szűz hajnal elpirul, búcsúzáskor csókjaimtól az alkonyat felvidul, ha sír a felhő, ölelő szivárvánnyá változom, éjjel, ha vágysz, a hold fénye küldi vigaszom."
|
Mikor szívemben látlak, |
|
|
"A szerelem nem mindig villámcsapás, néha csak belopakodik szépen csendben."
|
|