Karácsony közeleg
"Gyújts éjszakánkba fényt, hadd égjen a soha ki nem alvó tűz, a ki nem alvó tűz, gyújts éjszakánkba fényt"
Gyöngy-fehér hó hullik, odakünn a szélben, Karácsony közeleg, fagyos, hideg télben. Jó meleg szobában, az ünnepet várjuk, Díszes fenyő mellett, szívünket kitárjuk. Lázban ég a család, apraja és nagyja, Ki, ki, ajándékát, a fa alatt hagyja. Kigyúlnak a gyertyák, lángja lágyan lebben, Csillagszóró ragyog, csillagoknál szebben. Fenyőillat árad, megtölti a teret, Lelkünkbe lopódzik, isteni szeretet. Meghitt együttlétben, boldog órák telnek, Fölöttünk angyalok - égbe menetelnek. Karácsony estéjén, csengő dallam csendül, Havas téli tájon, jégkristályos csend ül.
/Ligeti Éva/
* * *
Muzsikáló hangok között, táncot jár az őszi szél, ringatózó felhők fölött, suttogja, hogy jön a tél.
Dér lehelte faágakra hó - léptekben mese száll, a didergő fűszálakra, felkerül a sapka, sál.
Vár a szánkó, játszani hív, csizmát húz a napsugár, a szívedre száz mosolyt hint, s álmaival körbezár.
/csabayandy/
|